Amikor azt mondjuk, hogy a jóga nem vallás, akkor mit értünk vallás alatt?
Valamiért a jógásoknak annyira fontos ez a kérdés, hogy a jógát spirituális útként gyakorlók, a jóga definíciójának meghatározásában egyértelműen kijelentik, hogy a jóga nem vallás.
A kijelentés mögött egy vallásellenes álláspontot érzek. Mintha a vallás a jógások (vagy a spirituális emberek) számára a dogmatikus, intézményesített, hatalomgyakorló egyházakat jelentené. A jóga (vagy tágabb kontextusban a „spiritualitás”) viszont számukra ezzel szemben „autentikus” dolog, amely a megismerésről, a “valóságró” és az önismeretről szól.
Szcientizmus?
A jógások körében megjelennek a pszichologizáló, racionalizáló narratívák, mintha a jóga (vagy „spiritualitás”) sokkal inkább a tudomány testvére lenne, nem pedig a vallásé: “a jóga az Önmegvalósítás tudománya”, mondják ezt úgy, mintha a tudomány nagyobb validáló erővel bírna számukra a vallásnál.
Az én megfigyeléseim alapján viszont a jóga pontosan úgy funkcionál a jógás emberek életében (kivéve azokat, akik csak mozgás céljából jógáznak), mint bármelyik vallásos ember életében a vallás.
Szerintem mi a vallás?
Clifford Geertz, kulturális antropológus a vallásról azt írta, hogy az egy adott csoport számára olyan szimbolumrendszer, amely a valóságról alkotott képet eleveníti meg, és arról, hogy ebben a valóságban az ember miként köteles cselekedni.
Geertz azt mondja, hogy akik nem osztoznak ezen a világképen, vagy nem követik az adott csoport normáit, azok az adott „vallás” szempontjából értetlenek, a nem kívánatos cselekedetek végrehajtói pedig bolondok, hiszen a cselekvésük mutatja, hogy nem ismerik a “valóságot” és annak szabályait (pl. embert ölnek).
A vallás tehát nem csak világkép, hanem nagyon mély struktúrában belénk égett elképzelés arról, hogy mi a helyes és helytelen. Mindez a valóság látszatát kelti annak a számára, aki osztozik a világképen. A legmélyebb “érzés” arról, hogy mi a valóság.
A modern ember vallása
Amikor valaki boldogságról, jóllétről, fejlődésről, önmegvalósításról, örökös tanulásról beszél, miközben elutasítja a dogmatizmust, az intézményességet, a bürokráciát, a hierarchiát, a tudománytalanságot, akkor az a fentiek alapján nem vallásos ember?
Az a valaki nem egy olyan ember, akinek van egy olyan megkérdőjelezhetetlen világképe és normarendszere, amit megváltozhatatlan valóságként érzékel?
Ki határozza meg, hogy mi a racionális? miért számít a racionalitás értéknek? Miért hisz valaki abban, hogy önmagát meg kell valósítania? Miért hisz valaki a folyamatos, személyes fejlődésben vagy abban, hogy a boldogság, a wellness (vagyis “jóllét”) az élet célja?
A nyugat vallása
Ráadásul a jóga hagyományos szóhasználata, szimbólumai, rítusai mélyen az indiai (meglehetősen sokszínű) vallásosságban gyökereznek.
A jóga nyugati megközelítése azonban a wellness, az önmegvalósítás, az individualizmus, a pszichologizálás, mely a modern, “nyugati” ember világképét tükrözik.
Én ezek alapján a jógát vallásnak tartom.
Mi a te vallásdefiníciód?
