Mi a jóga?
Egy olyan triviális kérdés, amit az oktatók, de főleg a jógaoktatóképzések vezetői mindig megkérdeznek a hallgatóságtól. Gyakran nem azért, mert érdekli őket, hogy kinek milyen információja van erről, hanem mert előre biztosak benne, hogy mindenki rossz választ fog adni, miután majd ők lerántják a leplet a jóga valódi jelentéséről.
A feltételezés az, hogy az „átlagember” a jógát csak egy mozgásformaként fogja értelmezni, vagy akár ha nagyobb rendszer részeként is, biztosan nem ismeri Patandzsali definícióját (ez mondjuk jó eséllyel valóban így van), mely szerint: Yogaś citta-vṛtti-nirodhaḥ, dévanágari írással: योगश्चित्तवृत्तिनिरोधः. Ezen szavak jelentése nagyvonalakban a következő:
Yogaḥ – A jóga, a spirituális önfegyelem és egyesülés.
Chitta – Az elme, amely magában foglalja a gondolatokat, érzelmeket, érzékelést és tudatot.
Vṛtti – Az elme működése, hullámai vagy mozgásai, mint gondolatok, vágyak, érzések.
Nirodhaḥ – Megszüntetés, megfékezés, visszafogás.
Vagyis a mondat körülbelül annyit tesz, hogy: A jóga az elme működéseinek megfékezése.
Eszerint a jóga tehát olyan praxis, amely által lecsendesedik az elménk, ezzel megszűnnek azok a belső működések, amelyekkel tévesen azonosítjuk magunkat, és amelyek következtében kialakítjuk identitásunkat. A jóga szerint ezek az énképek nem egyeznek meg a valósággal. Ha pedig ezek elcsendesednek, a „valódi énünk” felragyoghat.
Például tévesen gondolom, hogy én a testem vagyok, vagy hogy én a saját emlékeim összessége vagyok, téves az is, hogy Endi egyáltalán van, Endi cselekszik és azok a tulajdonságok is, amelyekkel felruházom magam, például, hogy én kreatív vagyok, vagy éppen lusta.
A fenti idézet alapján a jóga azt mondja, hogy ha mindezek a belső narratívák elcsitulnak, akkor jelenik meg az, ami valójában vagyok, vagyis az említett „valódi én„. Hogy ez megtörténjen, ahhozk számtalan eszköz van a jógán belül is, és valóban, még a modern jógarendszerekben is a mozgás csupán ezeknek egy része, az idézett Patandzsali jóga-szútráiban pedig nem is igazán van mozgás. Ennek a műnek egyébként a keletkezési dátuma vitatott, Kr.e. II. századra, vagy Kr.u. II-V. századra szokták tenni.
A képzett oktató talán valami ilyesmit mondd a jóga definíciójáról. Gyakran elhangzik, hogy a jóga nem torna, vagy hogy nem egy vallás. Az is előfordul, hogy a jógát tudománynak, sőt, „az önmegvalósítás tudományának” nevezik. Aztán jön a magyarázat, hogy azért tudomány, mert tapasztalaton alapszik és azért nem vallás, mert nem hiten és dogmákon.
A tudomány tehát elég tág fogalom számukra, a vallás fogalma pedig meglehetősen szűk és korlátozott. Edward Burnett Tylor fogalmazott úgy a vallással kapcsolatban, mint ami „szellemi lényekbe vetett hit„. Ezt a 19. századi, meglehetősen elavult kijelentést a kulturális antropológia jócskán meghaladta, de úgy tűnik, hogy még elvenen él az emberek fejében.
Hogy látják mások?
Bár lehet, hogy én magam buborékban élek, de úgy vélem, hogy a jógázó embereknek nagyon határozott véleménye és egy bizonyos fokú tudása van a jógáról, legalábbis annak modern fajtájáról. Akikkel én találkozom, általában azért jógáznak, mert nyitottak arra, amit a jóga a testi gyakorlatokon túl adni képes, vagyis nem tornagyakorlattal azonosítják a jógát, sokkal inkább egy spirituális és önismereti útként tekintenek rá, amelyhez egy életmód is tartozik.
Vannak azonban más megközelítések is. Egyes akademisták máshogy veszik szigorúan a jóga definícióját, mint annak oktatói és kikérik maguknak, hogy a jógát a modern jógával azonosítsák vagy bármivel, amit manapság a jógához kapcsolunk. Nem kedvelik az elnyugatiasodott „fitness” spirit.
Hasonló véleményen lehetnek nyugati származású tibeti buddhisták is, akik a jógát gyakran olyan praxisokra használják, amelyeknek semmi közük a mozgáshoz, saját jóga definícióikat sokkal autentikusabbnak érzik. Ilyenek például a különböző istenség meditációk vagy a szintén vizalizációs gyakorlat, a guru-jóga (tuajdonképpen egyesülés a guruval).
De biztosan léteznek azok az emberek is, akiknek a jóga csupán az alakformálásról szól. Ők talán meglepődnek, amikor megtudják, hogy a jógával nemcsak a fenekük lesz kerek, hanem meg is világosodhatnak. Vannak aztán Indiában a hindu nacionalisták, akik számára a jóga egy példája nemzetük nagyszerűségére. Tény és való, hogy Indiában a nacionalizmus megjelenésének köszönhető a modern jóga férfiak általi kidolgozása, ehhez pedig jópofa további tény, hogy az USA-ban a demokrata pártszavazó középosztálybeli fehér nők mutatnak a legnagyobb hajlandóságot a jógázásra.
Mások az alternatív spiritualitás részeként használják a jógát és annak terminusait, ötvözve más gyakorlatokkal. Ők jóga előtt asztrológushoz járnak, utána kristályokkal gyógyítják magukat, és lehet hogy egy sámánnal dobolás közben oldják traumáikat.
Itt az egyéntől függ, hogy a jóga klasszikus értelmezésének nevében sört sem iszik, vagy inkább a spirituális felemelkedés jegyében ayahuascát, vagy különböző hallucinogéneket is fogyaszt. Az biztos, hogy aki megakad a jógabizniszében, annak kötelező kakaóceremóniát tartania, különben lemarad és unalmassá válik.
Láthatjuk tehát, hogy számtalan jelentése lehet a jógának, és a jóga indiai történetének kontextusában is számtalan jelentése volt mindig is. És ez természetesen nem csak a jóga jelentéstartományáról mondható el, itt van például a sok terminus, amihez éppen a jógát kapcsolják, „tudomány„, „önismeret„, vagy a „vallás„. Ezek szintén nem egyértelmű definíciók, jelentésük pedig szintén kontextustól függően változik.
Problémás definíciók
Például, akik a jógát tudománynak nevezik, ők teljesen mást értenek tudomány alatt, mint a tudományokat művelők. Egyesek a jógát azért nevezik „tudománynak„, mert a jógarendszerek állításait a világról és az egyénről nem hiten keresztül kívánják érvényesíteni, hanem tapasztalat alapján. Jógázz, és ha a tapsztalatod egyezik azzal, amit egy mester vagy szöveg mondd, akkor az bizonyíték arra, hogy az úgy is van. Mondanom sem kell, hogy ez elég távol áll attól a tudományos felfogástól, amit a felsőoktatásban elsajátit az ember.
Valójában én magam nem tudom, hogy miből gondolja valaki, hogy ez így megfelel a tudományos igényességnek, de azt sem tudom, hogy miért tűnik értékesebbnek valami, ha a „tudományos” jelzővel illetjük. Szerintem kezeljünk bizonyos dolgokat más dimenzióban, például ne akarjunk vallási kérdéseket tudományos eszközökkel magyarázni, mert nevetséges lesz, önmagában viszont mindkettő csodálatos. Hasonlóan a művészethez, ami számomra elveszíti önmagát, ha tulságosan racionalizáljuk.
Ehhez hasonlatos néhány jógás vallásellenessége. Mintha azért nem akarnának élni a vallásosság jelzővel, mert mindenféle negatív dolgot társítanak hozzá; elnyomó intézményeket, túlzó szigort, vak hitet, kiüresedő rítusokat és hasonlókat. Éppen ezért mondtam, hogy vallásdefiníciójuk meglehetősen szűk, míg a tudomány fogalom annyira tág, hogy még a szubjektív élmények is tudományos bizonyítékként szolgálnak számukra.
Azt gondolom tehát, hogy érdemes lenne definiálni a vallást, ha szeretnénk használni vagy éppen elkerülni ezt a jelzőt. Érteni vélem azonban, hogy általában az intézményesített és hagyományos vallásokat értik alatta.
Társadalmi jelenség
Én arra gondoltam, hogy mi lenne ha a jógát egy társadalmi jelenségként értelmeznénk, aminek jelentése időben és térben is gyakran változik, de még egy társadalmon belül is változatos jelentést társítanak hozzá azok, akiknek fontos? Vagyis egy fluid társadalmi jelenség.
Hiszen rengeteg ember különbözőfélekébben határozza meg, és alakítja a jelentését. A jógázással pedig mindenki megteremti a maga definíciójának valóságát, hiszen ha egy térben mindenki ugyanazzal a hozzáállással végzi az önmaga számára meghatározott jógagyakorlását, akkor egy közös valóságot hoznak létre. Ez alapján pedig csoportfüggő, hogy mi a jóga valósága, vagyis egy olyan jelenség, ami több ember közmegegyezésén múlik, vagyis társadalmi jelenség.
Ha a jóga társadalmi jelenség, akkor jogosan vetődik fel a kérdés, hogy milyen társadalmi igényt elégít ki? Mint jelenség nem elhanyagolható, hiszen egy milliódolláros biznisz, egy trend, a modern társadalmak elkerülhetetlen velejárója, borzasztó nagy igény van a jógára, annak minden fajtájára.
Egy varázstalanított, individualista, elpiacosított világban olyan vallás kell (tágabb értelmeben használva a vallás szót), ami keielégíti a személyes vágyainkat (testkultusz, önfejlesztés, önismeret), elég „racionális„, tapasztalaton és élményeken alapul, gyors visszajelzést ad, mégis valami többet, valamilyen mély „spirituális” valóságot sejtet, miközben az „ősiség” aurája lengi körül, vagyis „autentikusnak” tapasztaljuk. Ez mind a mai, városi nyugati ember igénye.
A jóga kifejezi a modern városi társadalmak autentikusság iránti igényét, úgy, hogy magába foglal számos más mítoszt, az egészséges test és az önmegvalósítás, a személyes fejlődés mítoszát és igényét. Vagyis egyszerre „autentikus” és modern. A jóga tehát tükrözi is a társadalmi igényeinket és a jóga definíciók ezt mutatják is: individualizmus, szcientizmus, vallásellenesség, egészség, autenticitás, stb.
Hozzátenném, hogy én a jógát tudományos módszerekkel kutatom, valamint vallásos spiriként gyakorlom és minden definíció mögötti látásmódot érteni vélek.
A fenti kép forrása: The 18th century watercolor “Rama Enters the Forest of Sages”. (Asian Art Museum)
