A jövőhéten esedékes konferenciaelőadásom bemutatkozó szövegét osztanám most meg. Ezt elolvasva betekintést nyerhettek abba, hogy mivel is foglalkozom, amikor a jógát társadalomtudományos kontextusban kutatom.
Persze aki nem foglalkozik társadalomtudományokkal, annak idegen lehet a nyelvezet és a megközelítés.
Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy más a jógát vallástörténeti szempontból vizsgálni, mint szociológiai vagy antropológiai szempontból. Ezért nem képezi az előadás részét a jóga indiai, történeti megközelítése. A kutatás középpontjában ugyanis a nyugati ember modernitásra adott válasza a kérdés, amelyet a vallásosság átalakulásának folyamatán keresztül vizsgálok.
Íme a szöveg:
„Bemutatkoznak előadóink – A kortárs vallásosság és spiritualitás ütközőzónái szekció
Kovács Endre – Az autenticitás mint szimbolikus tőke a modern spiritualitásban
Előadásomban a modern spiritualitást vizsgálom, amely kvázi vallási magatartásként a városi középosztály körében világszerte jellemző. Ez a spiritualitás individualista és szinkretikus jellegű: formái személyre szabottak és sokfélék, mégis hasonló sémák mentén rendeződnek újra, többnyire intézményen kívüli, de meglepően egységes mintázatok szerint.
E közös mintázatok egyik kulcseleme az autenticitás, amely szimbolikus tőkeként jelenik meg a modern spiritualitásban. Az előadásban a jógát, amely sokak számára elsősorban spirituális út, nem pusztán testgyakorlat, a modern spiritualitás egyik központi gyakorlataként elemzem, és bemutatom, miként és miért válik az autenticitás tőkeként működő erővé.
Kutatásom kiindulópontja, hogy a vallásosság nem eltűnik, hanem átalakul: új, sokszor intézményen kívüli formákban jelenik meg. Magyarországi jógaközösségek körében végzett terepmunkám során megfigyeltem, hogy a résztvevők gyakran elutasítják a hagyományos vallási intézményeket, miközben intenzíven keresnek olyan „spirituális” gyakorlatokat, amelyeket autentikusnak élnek meg. A jóga ebben a közegben nem egyszerűen egészségmegőrző vagy rekreációs gyakorlat, hanem transzformatív élmény, amelyhez önmegvalósítás, lelki fejlődés és közösségi identitás kapcsolódik.
Az elemzés elméleti keretét Pierre Bourdieu mező- és tőkeelmélete adja, amelynek segítségével az autenticitást a modern spiritualitás központi szimbolikus tőkéjeként értelmezem. Emellett Clifford Geertz vallásfogalmát és Victor Turner liminalitásról és performativitásról szóló megközelítéseit is felhasználom annak megértésére, hogyan jönnek létre és hogyan élhetők meg ezek a spirituális terek.
Az autenticitás itt nem pusztán esztétikai vagy retorikai elem, hanem a közösségi működés alapvető strukturáló tényezője, amely meghatározza a tanítók és tanítványok közti hierarchiákat, a rituális gyakorlatok érvényességét és a vallási identitás újraformálódását.
A kutatás módszertana a több színterű etnográfia (multi-sited ethnography) volt, amelyet résztvevő megfigyeléssel és félig strukturált interjúkkal egészítettem ki. A terepmunka helyszínei között szerepeltek intézményesebb közösségek (pl. a Sivánanda Jógaközpont, a Krisna-tudatú Hívők közössége), lazább hálózatok, valamint „transzformatív” fesztiválok és workshopok (pl. Kolorádó, MANAS, S.U.N Fesztivál). E sokszínű kontextus tette lehetővé, hogy feltérképezzem, miként épül be a jóga a modern spirituális mezőbe, és hogyan szolgál az autenticitás gyakorlati és szimbolikus közvetítőjeként. Előzetes kutatási eredményeim szerint az autenticitás nem egyszerűen „hitelesség” vagy „eredetiség” kérdése, hanem társadalmi erőforrás: olyan tőkeforma, amely meghatározza a spirituális közegben zajló legitimációs folyamatokat.
A jóga ebben a kontextusban különösen alkalmas eszköznek bizonyul az autenticitás megélésére és közvetítésére, mivel egyszerre köthető a „keleti tradíciókhoz” és illeszthető a nyugati individualista értékrendbe. Az előadásban arra keresem a választ, hogyan válik ez a kettős kötődés a modern spiritualitás egyik alapszerkezetévé, és miként rendeződnek vissza azok a társadalmi mintázatok, amelyeket a „spirituális ember” az intézményes vallásokhoz köt, ugyanakkor tudatosan el is utasít.”
